Hétvégén ellátogattunk egy rejtélyes helyre - a Kevélyek keleti végén található Monalovac volt felderítésünk célja. Annyit hallottunk már Ős-Buda váráról, hogy ideje volt magunknak is szemrevételeznünk az egyik feltételezett helyet. Élményeink vegyesek voltak, de a hely kétségkívül remek hangulatú, ahol a tűzrakások nyomainak számából könnyen megállapíthattuk, hogy töténelem ide vagy oda, ezt az életérzést elég sokan rendre megtapasztalják... :) A hely egyébként szemmel láthatóan sokáig üzemelt kőbányaként, de ez csak emelt a fényén, mert egyrészt már visszafoglalta az erdő, másrészt pedig a gödrök további izgalmakat tartogattak... Tehát mint a téma szakértői :) végigkutattuk, amit csak találtunk: Elsőnek egy hasadékot, ami belül alá volt dúcolva, mi pedig értetlenkedtünk kicsit, mivel szerintünk ez hasadékbarlang lehet, bár huzat nem volt, és a járat sem tartott sokáig. Szóval mi nem gondoltuk mesterségesnek, bár ez tagadhatatlanul kevéssé izgalmas álláspont, mint mondjuk az egykori vár titkos folyósója vagy efféle. Szóval alább a bejárat felülnézetből: |
Viszont a következő érdekesség eléggé elgondolkodtatott - az egyik sziklafalba úgy tűnik, valaha lépcsőket faragtak. Vajon milyen céllal készült, hova vezethetett? |
Tovább kóborolva leltünk megemlékező kopjafát is, ahogy azt valós és vélt ősi romjainknál már megszokhattuk: |
És ami nagyon tetszett, egy helyes kis tóra leltünk a lépcsők közelében, ami szintén megmozgatta már az idetévedők fantáziáját (szerintünk csak agyagdugó zárta el a lefolyást, és egy túlfolyón távozik megemelkedő vízszint esetén a víz, de ezt nem mindenki így gondolja): |
Aztán még másztunk kicsit fára, csak hogy madártávlatból is szemrevételezhessük a látnivalókat :) |
Végül még teszteltük, munka után mennyire édes a pihenés :) |
Egyrészt ajánlom mindenki figyelmébe a látogatást, érdemes körbenézni, kétkedőknek is remek séta egy igazi vadregényes helyen, érdeklődőknek pedig akad egy-két elgondolkodtató momentum is. Ajánlott útvonalak: - a zöld turistajelzésen Budakalászról a Kevélyek felé haladva, amikor balra kanyarodik és felvág az erdőbe, egyszercsak lesz egy jól látható ösvény balra, onnan hamar a tett színhelyére lehet érni - szintén a zöld jelzés, de már jóval korábban lesz egy sorompó, onnan megy fel egy ösvény a dombra (ez most sajnos annyira nem egyértelmű, épp nemrég termeltek ki és húztak le jópár fát, ami kicsit összekuszálta az ösvény vonalvezetését) A lényeg, hogy mindkét esetben az erdő elérését követően kell letérni a jelzett útról, és a domb nagyjából fenyvesből áll, nem nagyon lehet eltéveszteni. Ha valaki szeretne kicsit (sőt nem is kicsit) bővebben utánaolvasni, az alábbi linkeken megteheti: Kellemes sétát kívánunk mindenkinek, aki kedvet kapott így kora tavasszal egy kis kiruccanáshoz! |